Steve Jobs

Néhány nappal ezelőtt jutott eszembe néhány gondolat az élet végéről, talán nem véletlenül.

A szakmai portálok vezető híre ma nem egy-egy új, korszakalkotó technológia megjelenése, hanem egy korszak és egy technológia-alkotó eltávozása. Furcsa dolog ez, kevés olyan “kocka” van, akinek a haláláról címlapon emlékeznek meg. Steve Jobs-ról van szó, aki néhány száz évvel ezelőtt hadvezér lett volna és seregeivel országokat igázott volna le. Szerencsére a mai korban ezt máshogy is meg lehet tenni, országokat “igába” hajtani valami olyan dologgal, ami mellőzi az erőszakot és önként vállalt kapcsolatot jelent. Örülhetünk, hogy Mr. Jobs ebbe a korba született.

Azt hiszem, a saját országában – cégében – így is “hadvezér” volt, akinek voltak külső és belső “ellenségei” és “harcai” ezek ellen. Még akkor is ha ez a harc másféle fegyverekkel zajlott, kellettek ütközetek, hogy legyen győztes és vesztes. A buddhizmus és a hozzá tartozó filozófia és világkép nem a harcról szól, de fegyvert adott egy ember kezébe, melyet jól forgatva nagy győzelmeket tudott aratni. Ezeknek a győzelmeknek nap mint nap haszonélvezői vagyunk, most is ezen az alumínium borítású szerkezeten próbálom szavakba önteni amit gondolok. A fejlődés hadszínterének diadal-kapui ezek az eszközök, melyek mögött filozófia van. Nem csak technikai paraméterek, hanem valami olyan dolog is, ami megkülönbözteti őket a többitől.

Köszönjük.