A változ(tat)ás éve

Ahogy sejtettem (tudtam:), a Gergely-naptár szerint 2010-nek számozott év is a szép nagy változások jegyében fog telni, ahogy tette ezt a 2006-os év legutóbb.

Részemről a változások a tegnapi nappal elkezdődtek. Elő a vésőt, a kalapácsot és a megtérülést. Kedden megláttam az út szélén, szerdán és csütörtökön találkák következtek, majd a péntek jogi útra terelte a kapcsolatunkat. A jövő hét a teljesítésé és aztán következik az együttműködés, melynek hosszát középtávra tervezem. Ez idő alatt etetem, hízik, aztán ha kinőtte az ólat, le lesz vágva.

A változás évei

Ezen a Föld nevű bolygón néhány évvel ezelőtt valahol meghasadt egy mag és elindult egy fura láncreakció. Egy nagyon apró mag, nem olyan nagy mint egy atom, inkább csak egy szubatomi lélekmag hasadt ketté valahol, valakiben és elkezdte átformálni a világot maga körül.

Fura dolog ez, érdemes visszanézni magunkban, csöndben. Ezek a lelkek szépen, szinte maguktól, dogmák, vallások és inkvizíció nélkül formálták, formálják magukat egy új alakra. Nem kis változást tesznek, hanem óriásit, csöndesen vedlik le az addigi életük során rájuk ragadt képzeteket. Ezeket a változási folyamatokat valami elindította, ha érdekel minket mi volt az, akkor valami olyat kell keresnünk ami pont ellentéte a kialakulónak. Bizonyára meg is lesz, valami olyan, kézzelfogható dolog, amitől el lehet rugaszkodni fölfelé, mert az már nagyon lent van. Ez már csak így szokott lenni, a fent után lent és a lent után mindig a fent jön – kinek melyik mit jelent. A folyamatos változás nélkül nincs semmi, se jó, se rossz, se szép, se csúnya, se fönt, se lent. Nehéz definiálni az ellentéteket, a jót és a rosszat, mert ez is csak az adott rendszerben értelmezhető, hogy melyik melyiknek a hiánya az igencsak nehezen megválaszolható kérdés.

Azt hiszem az átalakulás már nem csak bent, hanem kint is érződik. Messze van ez a mindenki által tapasztalt az idióta TV-műsorok, politikusok és hírek által vezérelt világtól és az abban hívők világától. Ez a világ a szivárványon túl van, de még a tudaton innen. Sok új felfedező van születőben, mert ezek a felfedezők lesznek azok, akik képesek meglátni és megkülönböztetni a továbbadandó és elfelejtendő információkat. Túl sok már a felejtendő, a generációk óta magunkkal hordozott gondolat, félelem és hiedelem. Már megszületett illetve hamarosan megfogan az az új generáció, amely tagjainak nem kell tovább hordozniuk a “feudalizmus” – és a rátelepedő tanítások – ezeréves lélekromboló, az élvezhető valóságtól jó messzire taszító igáját. Az anyagi, technológiai aranykor elhozza a szellemi aranykor lehetőségét is, ahogy tette eddig is a történelemben sokszor. Csak apránként megy ez, a hatvanas évek forradalmai óta eltelt megint negyven év, új generációs állapot született. Függetlenül világnézettől, világrendtől és politikától. Ez egy másik mese, egy párhuzamos univerzum párhuzamos valósága. Sok kis messiás és buddha kapaszkodik most felfelé, egyik másik már ránk is mosolyog.

Mindenhol felismerhetők azok az emberek, akiket elért a változás szellője – ez a kívülről gyengének tűnő, de óriási hatású fuvallat. Vagy azért változnak meg éppen most, mert olyan helyzetbe kerültek, hogy el kellett gondolkozniuk a “sorsukon“, az állapotukhoz vezető okok és okozatok láncolatán, vagy csak azért mert jobban akarják érezni magukat. Egyre többen vannak ilyenek szerencsére, akik nem a tulajdonban és a felhalmozásban látják a továbblépés lehetőségét, hanem önmagukban. Hiába megy a világban a riogatás, a félelemkeltés, egyre többen vannak azok, akik nem félnek, mert kezdik érteni azt, hogy mi és miért történik velük. És azt is, hogy ami velük történik az nem véletlenek kiszámíthatatlan képletének eredménye, hanem jól érthető és igény szerint befolyásolható történet. Egy JÓ történet és nem egy elviselendő, egy fájdalmas sors. Ezt nem könnyű megérteni és elfogadni, de ha sikerül, akkor új mese kezdődik el, új szereplőkkel, környezettel és fordulatokkal. Ha azt gondolod, hogy a most tapasztalt és megértett világ a valóságos, akkor számodra mindenképpen meséről van szó. Azt hiszem, minden jó dolgot egy rossznak kell megelőzni ahhoz, hogy a JÓ valódi értelmet kapjon.

Lehet jobb annál, mint ami most van? Ki tudja… Szeretnél visszakerülni a tíz évvel ezelőtti állapotodba?

A fejben-változás nagyon nehéz folyamat, nehezebb mint bármi amit eddig tettél. Valójában nem kell változtatnod semmin, ha elégedett vagy azzal amit őszintén gondolsz magadról. Magadról és nem a körülményeidről, a tárgyaid csak egy állapotot jeleznek, régebben nem voltak, egy idő után már nem lesznek – mikor neked még mindig hallgatnod kell a gondolataidat a fejedben.

Ülj le valahol egyedül és csöndben, beszélgess magaddal tíz percig, győződj meg róla, hogy érzed magad. Kérdezz és felelj, őszintén, a saját hangodon. Majd rájössz milyen hosszú az a tíz perc… Nézz helyette inkább reklámot, ha gyenge vagy.

Figyeld meg magadat kívülről, miközben beszélgetsz magaddal, válaszd szét a hazugságot az őszinteségtől. Érted egyáltalán, hogy mit jelent a hazugság a gondolataidon belül? Újabb nehéz feladat, add fel gyorsan, hiszen te sosem hazudsz magadnak. Egyszerűbb kibontani egy sört, vagy a távkapcsoló után nyúlni.

Az “őszinte” részed nagyon csöndes, majd meglátod, a “hazug” meg folyton kárál és osztja a tennivalókat, megmondja miről mit gondolj. Kérdezd meg az őszinte részedtől, hogy honnan tudja a hazug, hogy mikor mit mondjon? Kitől tanulta, miért ilyen biztos a dolgában? Meglesz a kérdésekre a válasz, de csak apránként, egyesével. Nehéz ügy, de menni fog ha akarod, ha szükséged van rá. Ha gyenge vagy, akkor várd meg, míg eljön az a – számodra sorsfordító, kegyetlen és kritikus – helyzet, mikor kénytelen leszel számot vetni önmagaddal. Mert előbb-utóbb “bajba”, vagy változási kényszerbe fogsz kerülni, az biztos, ahogy eddig is belekerültél többször. Nem véletlenül, hanem számodra sorsszerűen kerülsz majd bajba, úgy ahogy a hazug részed, ahogy a “sorsod” diktálja. Mert ő diktál, abban biztos lehetsz.

Ha megérted, hogy ebben a felismerésben nincs semmi félelmetes és rossz számodra, akkor számodra – és ami legalább olyan fontos, a körülötted élők számára – is elkezdődik a felfedezések kora. Életed során eddig is változtattál már a gondolataidon, felnövő kisgyerekként elhitted, hogy a mesevilág nem létezik, kamaszként azt, hogy nem az vagy, akinek eddig gondoltad magad, az iskolában a sok tudás ismét új világot – és világnézetet – adott, felnőttként pénzt termelsz és költesz, ezért odaadod cserébe az idődet, stb. Ezek sem nagyobb változások mint az amitől most félsz… Csak ezeknél nem volt időd félni, változnod kellett azonnal.