Tudattérkép

Múlt héten került a kezembe David R. Hawkins “ERŐ kontra erő” című könyve, aminek elolvasására az emberi Tudat és ezáltal a viselkedés kicsit jobb megértése inspirált.

Az utóbbi időben – ez az utóbbi éveket jelenti – egyre nagyobb hangsúlyt fektetek a megértésre, a tanulásra és a megfigyelésre. Elsősorban a saját viselkedésemet, reakcióimat és gondolataimat figyelem, ezeket a legegyszerűbb, hiszen minden pillanatban rendelkezésre állnak. Ezen túl, a megfigyelés és talán a megfigyelő objektivitása is ebben az esetben garantálható a legnagyobb mértékben – eltekintve az egész inerciarendszer alapvető szubjektivitásától, amit maga az elképzelt, programozott világ állít elő, pillanatról pillanatra.

Mivel nem vagyok járatos az alternatív tudományokban, a könyvben számomra sok olyan megállapítás jelenik meg, melyre első gondolatként azonnal rávágom, hogy ez áltudományos, szándékosan bonyolult módon megfogalmazott, fölösleges fizikai, kémiai tudományos hivatkozásokat tartalmazó mondatokkal próbál hitelesnek tűnni. Ezekkel nagyon óvatosan kell bánni, mert az olvasók egy részében az elvárt eredményt hozza – azaz hitelesnek érzi, mert nem érti -, de az olyanokban mint én inkább azt eredményezi, hogy gyorsan átlapozza a könyv ilyen oldalait, ezáltal talán fontos információkat is elveszítve.

Öt-hat évvel ezelőtt kaptam ajándékba egy könyvet, melyben Masaru Emoto víz-kristály fotói és az azokhoz tartozó magyarázatok szerepeltek, nos annál a könyvnél éreztem ugyanezt. Rendkívül érdekes gondolatokat tartalmaz, melyek elsősorban nem a fizika és kémia területén értékesek, hanem inkább filozófiai, világnézeti kérdéseket vetnek fel az emberben. Azzal, hogy megpróbáljuk a jelenkori tudomány köpönyege alá tolni az oda nem való dolgokat, nem tesszük hitelesebbé, inkább az ellenkezője érvényesül – bár ez erősen olvasó függő. Gondolom az UFÓ Magazin olvasótábora számára egy újabb “észlelés” akkor is fontos információ és gondolatébresztő, ha arról hamarosan kiderül, hogy ismét csak egy tréfás kedvű amatőr terméke. A lényeg a gondolaton van, amit ébreszt az esemény, akár csak egy jó film.

A fenti könyv által bennem felébresztett gondolat valahol a könyv első felében található Tudattérkép táblázatnál született meg. Onnantól a leírt szöveg már nem is nagyon érdekelt, sokkal inkább igyekeztem megérteni, behelyettesíteni a táblázatot a saját tapasztalataim alapján. Ennek az lett a következménye, hogy ki is egészítettem a két szélén, egy számomra nagyon fontos felfedezés eredményével, miszerint a tudatosságom – és ezáltal az életem feletti kontrollom – attól függ, mennyire engedem a bennem tárolt PROGRAMot felügyelet nélkül futni.

Tudattérkép - forrás: David R. Hawkins: ERŐ kontra erő

A PROGRAM az agyunkban lévő ROM tartalmának felel meg, pontosabban egy EPROM tárolónak, amibe a születésünk óta folyamatosan került bele a BIOS, kiegészítve az ösztönök adta kódot. Ez a BIOS igen nagyra tud hízni, hiszen az újszülött első mozdulatára már el is kezdődik a programozás a szülő részéről, elkezdi a saját BIOS-ában tárolt PROGRAM transzferét, bizonyára ösztönös módon, a túlélést biztosítandó az utód számára. Mire az újszülöttnek felébred a Tudata már ott van benne a program, mit szabad, mit nem, mi a jó, mi a rossz, ki kicsoda körülötte, mire milyen reakciót kell adnia.

A BIOS replikák létrehozására való. Nem jobb, vagy rosszabb, hanem ugyanolyan entitások létrehozására, lemásolására, ez a természetes klónozás. Ha madár vagyok, akkor az utódaimat megtanítom repülni, ha ember, akkor megtanítom túlélni egy társadalomban. Nem többet, remélhetőleg nem is kevesebbet, mindössze a túlélést tanítom meg neki, ugyanis a BIOS-ban ez van. Abban nincs boldogság, jó közérzet és szeretet, abban csak kód van, amit futtatni kell a társadalomban való szürke élethez.

Számtalan reakciónkban jelenik meg a szülőnk és az ő ugyanilyen reakciójában az ő szülei. Hívhatnánk tradíciónak is, hiszen a társadalom szempontjából ez egy pozitív klónozás, a parasztot ugyanúgy után kell gyártani, mint a gyári munkást és az orvosokat is. Az egyén szempontjából viszont azt jelenti, hogy a benne lévő SAJÁT TUDAT – ami valójában az Egyén maga lenne, ha tudna róla – fölött rendelkezik egy PROGRAM, melyet nem ő írt, neki úgy kéne jól éreznie magát, hogy nem ura a gondolatainak, az érzelmeinek és a reakcióinak sem. Ezáltal az egyéni felelősség is megkérdőjelezhető, hiszen a cigánygyerek, aki lopni jár a közértbe csak egy programot futtat, ami pontosan ezt csináltatja vele. Ugyanígy a parasztember számára is az apja által belé nevelt munka és beletörődés az élet. Egyikőjüknek sem kell gondolkozni azon, hogy mit tegyenek, amint felébrednek, máris fut a program, a testnek csak követni kell az utasításait.

Az én elképzelésem szerint a Tudatosság és a ROM-ban lévő kód patch-elése (azaz egy új kóddal való helyettesítése) között szoros összefüggés van. Ahogy megértem a gondolataimat, a reakcióimat és képes vagyok számomra is jóra cserélni őket, mindig teszek egy-egy apró lépést afelé, hogy ne csak egy klón legyek. Ez természetesen kockázatos tevékenység, hiszen ezek a belénk írt programok azért vannak, mert segíteni akarnak a túlélésben – viszont mikor ezek a programok készültek más reakciókra volt szükség mint ma. Az apró korrekciók akár tudattalanul is megtörténhetnek, de a tudatos korrekció mindig nagyon értékes.

Az ilyen korrekció azt jelenti, hogy képes vagyok felfogni a VALÓSÁGOT és ki merek lépni abból az előre megírt forgatókönyv által leforgatandó filmből, amiben nem akarok szerepelni…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *