Túl gyors a flow

Valahogy lassítani kellene az időn, mert így nem lehet gondolkodni, pedig szeretnék írni, ahhoz meg gondolatok kellenek, magvasak.

Minden nap újra, meg újra reggel lesz, felkelek, teszem a dolgom és már dél van, aztán pár pillanat és ismét este, mert visz a “flow-élmény“. Ez az élmény nem mindig jó, nem igazán kellemes turbón tolni a napokat. Nagyon kicsi az észlelhető idő a felkelés és a lefekvés között, ahogy fordítva is. Ezért nem is érzem a tevékenységek eredményét, egy időtlen állapotból kéne a tér-időbe materializálni valamit. Sikeres sikertelenség.

A programozók – mint más, kreatív, állandó ötletelésen és tanuláson alapuló szakmák képviselői – az ébrenléti idejük jelentős részét ebben az állapotban élik, folyamatosan offline-ban a többi ember számára észlelt valóságtól. Az évek alatt hozzászokunk ehhez, függőség a javából, és nincs, meg nem is kell ellenszer az eltüntetésére. Az sem biztos, hogy a valóság az, ami az előbbi állapoton kívül van, talán az elmén belüli, időtlen állapot az igazi valóság. A tudat számára bizonyosan az. A fizikai, testhez kötött észlelésen alapúló világ pedig olyan, amilyet kalandvágyból teremtünk magunknak. Teremtünk gyorsan időt is hozzá, meg három dimenziót a kiterjedéshez.

Szóval, van már jó psziho’ magyarázat a kocka-agy alapú emberek viselkedésre is. A TED-en látható Csíkszentmihályi Mihály – nem túl élvezetes – előadása erről a flow dologról:

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *